Túra a Dráván 2011 - (epilógus)

Október eleje. Egy hónap telt el a túra óta. Még mindig a hatása alatt. Az évek múlásával egyre tovább. Dolgozott valahol. Sem beszélni, sem írni nem volt kedvem. Túl friss és túl mély. Nem is kedv kérdése, ennél több. Vívódásaimról írtam, az elbeszélés nehézségeiről. Beletört a bicskám. Ráadásul nem is csak ennyi. Egy időre elvesztettem az érdeklődést a blogom, a bloggerek, a közösség, a  "misszió" iránt. Gondolataim a folyó körül forogtak. Nem éreztem szükségét a megmutatásnak, az élmény megosztásának. Ez a mi magánügyünk. A Dráváé és az enyém. Egyébként is különböző intenzitással törnek rám a holnappal, holnapokkal, mahonlapokkal kapcsolatos kételyek, és a keresgélés. Irányt venni. Rálelni az útra. Az utamra. Ez nem valami hitbéli keresgélés. Vergődés a jelen zsákutcájában. Az emberiségé, és az enyém, emberé. Arra, a folyónál közelebb vagyok az ösvényemhez. Mennem kellett megint. Befejezni is. Más is. Az utolsó két nap szakaszait egy napba sűrítve. Ki akartam próbálni. Ott akartam lenni. Október eleje. Napra egy hónap. Más egyedül, más évszak. Egyedül melankolikusabb, meghittebb, egyedül az ősz. Hiába volt hihetetlenül jó az idő. Még fürödni is tudtam. Októberben a Drávában. Nagyon szerencsés vagyok. Már azon a réten, ahonnan látszik a csapás.

Katt a címre >>