Csend és némaság

Szeptember elején indult a szokásos túránk a Dráván. Az idő, a vízállás, a halak.... Áldás volt azokon a napokon. Nem találok jobb szót, pedig buzgó istenhívőnek nem nevezném magam. Persze valami rendező elv, valami energia, mondhatjuk nagy I-vel, bennem is él, talán épp ott a legközelebb. A Dráván. A vízen, a halakkal, a fák közt. A kavics és homokpadokon. A madarakban. Napokig nem tértem magamhoz, persze munka is akadt bőven. 
Azután. 
Kell nekem ez a blogolás? Lemenni és már a blognak gondolkodni, fényképezni? Ahelyett, hogy átengedem magam tudatlannak, az egész részének, az önfeledésnek, a nagy I-nek? Teljesíteni itt is, azután megmutatni, azután megírni? Ebben zúduló képözönben, elhasznált szavakkal?  Valami változott. Értékek, súlyok, elviselhetetlen könnyűségek. 
Azért itt, vagyok, leszek.



13 megjegyzés :

Korvin ST írta...

Teljesíteni nem kell, sőt! De az örömöt és élményt megoszthatod - azt szeressük.

Szigetközi csónakos pecás írta...

Igen az élmények megosztása velünk akik nem jártak még a Dráva izgalmas, kanyargós, vizein.
Szeressük bizony!

kenus írta...

Csak nehezen ébredek a varázslatból (nem nagyon akaródzik), de minden a helyére kerül, és úgy sem bírom ki. Csak mutatom, vannak vívódásaim.

kisgyerekhorgasz írta...

Bizony sokszor úgy érzi az ember, hogy nehéz átadni magadat 100%-ban úgy, hogy közben a blogra is gondolsz. Hangulatképeket gyártani, miközben épp egy ígéretes szedést látsz egy belógó ág alatt, vagy hosszú horogszabadítás után fényképezni ahelyett, hogy gyorsan visszaengedd.
Aztán ott van maga a szöveg. Ne légy modoros, de ne is maradj unalmas. Van akinek ez nagyon megy, de én is csak ritkán vagyok a topon.

Atyafi írta...

Igen, ez nekem is mindig nagy dilemmám volt. De annyira megszoktam már az archiválást, hogy tényleg észre sem veszem, Sőt már hiányérzetem van, ha egy hal kiugrik a kezeimből és nem tudom lefotózni. :-O
Ez van. Fotózni meg nem magadnak kell, hanem másoknak! :-O

kenus írta...

Az csak az egyik fele, hogy amikor fotózol már kívülálló leszel némileg vagy teljesen, és a gondoltaid egy része is máshol jár, megakadályozva, hogy teljesen átadd magad. A másik fele, fordítva, hogyha teljesen elmerültél, csak az itt és most létezik, és nem dolgozol múltnak vagy jövőnek.
Persze később emlékszel, és le is tudod írni.....

Atyafi írta...

Épp azt írom, hogy az archiválás csak addig gond ameddig nem csinálod pikk-pakk profi módon. Huh, az elején mennyi cumiztam, míg belejöttem, de most már olyan rutin, mint a légvétel. Észre sem veszem és már úszik ismét a hal. Szóval engem nem zökkent ki.

Atyafi írta...

Azért egy szűk beszámoló jöhetne! :-)
Akár képek nélkül is. Horgásztatok is vagy csak túra volt?

kenus írta...

Nem lesz szűk. Folyamatban, de egyszerűen a nyugodt perceknek-óráknak híján vagyok, de nagyon. Horgásztunk persze. Lehet nem?

kisgyerekhorgasz írta...

Új, inspiráló és zöld, fejtetőn száll és hassal lefelé úszik...és már nekem is van :) Mi az?:)
http://kisgyerekhorgasz.wordpress.com/2011/10/13/elso-kepek/

kenus írta...

Valahogy kitaláltam, és már meg is néztem a képeket mielőtt ideértem volna. Szélesen mosolygok

Pupa írta...

Ismerem ezt én is.
Amíg blogra írsz, nem gáz, nem erőszakol meg. "Elég" fellökni 3 képet oszt mellé írni, hogy kircsi volt ez a műfaj ennyi (is lehet).

Mikor már sajtóra, tv forgatókönyvre veszed a figurát , az megerőszakol, odavág, mindent csak a kamerának a kívülről figyelő skizo énednek játszasz, mert máshogy nem jön le a képernyőn.

Vagy éppen újságos "sztoryra-horgászol" (már leírtad ugyan azt 100x ...mégis legyenmáúj cikk.

Nem is tudom... pornóznék-e kamera előtt? Wehehe

kisgyerekhorgasz írta...

pornózni könnyebb...ott nem kell hétről hétre feltalálni a spanyolviaszt... a Kamasutraban lefektették a teljes használati útmutatót, aztán azt kell cicomázni...de hogy a blogod ne legyen unalmas, sablonos, modoros, és mégis a témáról szóljon...hmmmmm...nehéz
(és a forgatókönyvet, meg a sajtót még nem is említettük)