"Krizsnyica"

A céges karácsony helyszínének, amikor egy korábbi lehetőség nem működött, felmerült Kriznica neve. Az Drávát jelent. És Ó-Drávát. A másik oldalról. Ez mindjárt egy smilie-t rajzolt az arcára. Letörölhetetlent. Külön autóval ment. Ez fájón nem környezettudatos, de fontos a szabadságfok. Ebben a korban. Oda ahova bárhova, akkor amikor bármikor. Huszonkettő fő egy sárkányhajó csapat. Ott sem működött, végül nehezen sem. Otthon nem népszerű az "ottalvós", a gyönyörű napsütésben sem volt önfeledt az út. A barcsi hídig. Ilyen alacsonyan még nem látta a folyót. Lelkifur az autó miatt, de itt a Dráva. Érinthető közel. Mikor evezett legutoljára? Október elején. A hónapok valahogy elteltek, de a hiány jelentősre dagadt. Még harmincvalahány kilométer. A túrákról jól ismert kompra várva nem tudott betelni a látvánnyal. 

tovább>>

 Az úton még hófoltok erre-arra, ezen meglepődött. Hiába az izgalom, vannak hivatalos eseményei ennek a kirándulásnak. Halászlé galuskával az ebéd. Valami rizlingszilváni helyi fehér, egészen iható, sőt jó. Ebéd után gumicsizma, és csalihalért a Dráván úszó szálláshoz ballagtak. Ez pontosan azon a helyen várakozott, ahol határt sértenek nyaranta, a hűs sörért, vagy egy tányér meleg levesért, az időjárástól függően. Bent pattog a tűz, négy embernek kényelmes alvóhely, a Dráva alattuk robogott. Minden várakozáson fölül. Egyáltalán nem híve a partot kísérő mindenféle menedéknek, tákolmánynak, ez most mégis rabul ejtette. Ráadásul ezt bárhol le lehet horgonyozni a vízen, akkor csónakkal lehet megközelíteni.

Már maradt volna legszívesebben, de nem lehetett. Az Ó-Dráva is közel, rövid pergetésre szánták magukat még az alkonyat előtt. Arról már értesültek, hogy nincs befagyva az egész, amitől tartottak. Meg kellett várni, amíg a kapatos kollégák zaja elül. A dobások csukát kerestek, egyre kevésbé elszántan. A fák, a nádas, a félig befagyott holtág, öreg stégek, a lenyugvó nap, a közeli falu neszei abba a révületbe ringatták, ami miatt szenvedélye a horgászat. 

Sötétedéskor összeszedték egymást, és zsákmány nélkül tértek vissza a vacsorához, ajándékozáshoz. A harsányan jó hangulatú este ellenére gondolatai egyre gyakrabban a Dráva-parti "szoba" körül jártak. Végül felkerekedtek és a sárban csúszkálva hamar elérték a partot. Zselykó, a házigazda borozgat ott Ö.-vel. Az élet nagy dolgai horvátul sem hangoznak másként. Megmutatta hova kell dobniuk, a partra merőlegesen, nagyot, és a 150-200 g.-os ólommal ellátott végszereléket a sodrás kihozza a töréshez. Állítólag 11 m mély a folyó alattuk. Ezt nem kívánta ellenőrizni, ezen a téli éjszakán, de tény, hogy a sodrás, elvégre a sodorvonalban fognak aludni, itt valóban eszeveszettnek tűnt. Na menyhalak! Ketten maradtak.

A botok bekészítve várták őket. Igazából nem készültek nagy horgászatra, úti pergető szett. Elnézve a felszerelést, valószínűleg már az ősember is találkozott ezekkel a darabokkal. Elszakíthatatlanul vastag monofil, némelyik boton drótból hajlított gyűrűk, az orsók sem most hagyták el a gyártósort Kínában. Mégis biztos több halat láttak, mint a sajátjai közül bármi, talán az egy használt, Angliában fellelt, Gampel István boltjából érkezett kedves ajándékot, a Shakespeare pergető táskát leszámítva. Mindegyiket kitekerték és újracsalizták. Apró halakat sikerült szákolniuk az úszó erőd körül. Aztán várta a kapást. P. hamar elaludt, az utóbbi napok feszített munkatempója felőrölte az erejét. Ritmusos horkolás hallatszott bentről, a víz hangosan csobogott alattuk.

A holdvilág ellenére is sötét téli éjszakán a ritkán érzett elégedettség tartotta ébren. Néha dobott a tűzre. A csörgők némán lengedeztek a spicceken, a folyó ingatta őket, de ez nem a kapás, amire várt. Kortyolgatta a bort, mellé az enyhén sósnak tűnő savas vizet. Igazi ásvány. Fröccsnek alkalmatlan. Ö. visszatért kísérettel, de hamar magukra maradtak és a hívogató meleg szoba végül legyőzte. Elnyomta az álom. Most P. vacakolt a botokkal. Talán kapás is volt, de nem lett belőle szákolás. Eső kopogására ébredt, kint még sötét, a kövér cseppekkel hó is vegyült. Ellenőrizte a botokat, amelyik elakadt, hagyta reggelre. Lekapcsolta a lámpákat. Itt kéne születni egyszer. Még a zászlók előtt, a határok előtt, a szabályozás előtt. Vagy ezek után. Ha marad valami. A Dráván valahol.
Ködös hajnalra ébredtek, kevés beszéddel. Reggeli a faluban, indulás. Azóta is a drávai horgászatról álmodik.