"Krizsnyica"
A céges karácsony helyszínének, amikor egy korábbi lehetőség nem működött, felmerült Kriznica neve. Az Drávát jelent. És Ó-Drávát. A másik oldalról. Ez mindjárt egy smilie-t rajzolt az arcára. Letörölhetetlent. Külön autóval ment. Ez fájón nem környezettudatos, de fontos a szabadságfok. Ebben a korban. Oda ahova bárhova, akkor amikor bármikor. Huszonkettő fő egy sárkányhajó csapat. Ott sem működött, végül nehezen sem. Otthon nem népszerű az "ottalvós", a gyönyörű napsütésben sem volt önfeledt az út. A barcsi hídig. Ilyen alacsonyan még nem látta a folyót. Lelkifur az autó miatt, de itt a Dráva. Érinthető közel. Mikor evezett legutoljára? Október elején. A hónapok valahogy elteltek, de a hiány jelentősre dagadt. Még harmincvalahány kilométer. A túrákról jól ismert kompra várva nem tudott betelni a látvánnyal.
tovább>>
Az úton még hófoltok erre-arra, ezen meglepődött. Hiába az izgalom, vannak hivatalos eseményei ennek a kirándulásnak. Halászlé galuskával az ebéd. Valami rizlingszilváni helyi fehér, egészen iható, sőt jó. Ebéd után gumicsizma, és csalihalért a Dráván úszó szálláshoz ballagtak. Ez pontosan azon a helyen várakozott, ahol határt sértenek nyaranta, a hűs sörért, vagy egy tányér meleg levesért, az időjárástól függően. Bent pattog a tűz, négy embernek kényelmes alvóhely, a Dráva alattuk robogott. Minden várakozáson fölül. Egyáltalán nem híve a partot kísérő mindenféle menedéknek, tákolmánynak, ez most mégis rabul ejtette. Ráadásul ezt bárhol le lehet horgonyozni a vízen, akkor csónakkal lehet megközelíteni.
Már maradt volna legszívesebben, de nem lehetett. Az Ó-Dráva is közel, rövid pergetésre szánták magukat még az alkonyat előtt. Arról már értesültek, hogy nincs befagyva az egész, amitől tartottak. Meg kellett várni, amíg a kapatos kollégák zaja elül. A dobások csukát kerestek, egyre kevésbé elszántan. A fák, a nádas, a félig befagyott holtág, öreg stégek, a lenyugvó nap, a közeli falu neszei abba a révületbe ringatták, ami miatt szenvedélye a horgászat.
Sötétedéskor összeszedték egymást, és zsákmány nélkül tértek vissza a vacsorához, ajándékozáshoz. A harsányan jó hangulatú este ellenére gondolatai egyre gyakrabban a Dráva-parti "szoba" körül jártak. Végül felkerekedtek és a sárban csúszkálva hamar elérték a partot. Zselykó, a házigazda borozgat ott Ö.-vel. Az élet nagy dolgai horvátul sem hangoznak másként. Megmutatta hova kell dobniuk, a partra merőlegesen, nagyot, és a 150-200 g.-os ólommal ellátott végszereléket a sodrás kihozza a töréshez. Állítólag 11 m mély a folyó alattuk. Ezt nem kívánta ellenőrizni, ezen a téli éjszakán, de tény, hogy a sodrás, elvégre a sodorvonalban fognak aludni, itt valóban eszeveszettnek tűnt. Na menyhalak! Ketten maradtak.
A botok bekészítve várták őket. Igazából nem készültek nagy horgászatra, úti pergető szett. Elnézve a felszerelést, valószínűleg már az ősember is találkozott ezekkel a darabokkal. Elszakíthatatlanul vastag monofil, némelyik boton drótból hajlított gyűrűk, az orsók sem most hagyták el a gyártósort Kínában. Mégis biztos több halat láttak, mint a sajátjai közül bármi, talán az egy használt, Angliában fellelt, Gampel István boltjából érkezett kedves ajándékot, a Shakespeare pergető táskát leszámítva. Mindegyiket kitekerték és újracsalizták. Apró halakat sikerült szákolniuk az úszó erőd körül. Aztán várta a kapást. P. hamar elaludt, az utóbbi napok feszített munkatempója felőrölte az erejét. Ritmusos horkolás hallatszott bentről, a víz hangosan csobogott alattuk.
A holdvilág ellenére is sötét téli éjszakán a ritkán érzett elégedettség tartotta ébren. Néha dobott a tűzre. A csörgők némán lengedeztek a spicceken, a folyó ingatta őket, de ez nem a kapás, amire várt. Kortyolgatta a bort, mellé az enyhén sósnak tűnő savas vizet. Igazi ásvány. Fröccsnek alkalmatlan. Ö. visszatért kísérettel, de hamar magukra maradtak és a hívogató meleg szoba végül legyőzte. Elnyomta az álom. Most P. vacakolt a botokkal. Talán kapás is volt, de nem lett belőle szákolás. Eső kopogására ébredt, kint még sötét, a kövér cseppekkel hó is vegyült. Ellenőrizte a botokat, amelyik elakadt, hagyta reggelre. Lekapcsolta a lámpákat. Itt kéne születni egyszer. Még a zászlók előtt, a határok előtt, a szabályozás előtt. Vagy ezek után. Ha marad valami. A Dráván valahol.
Ködös hajnalra ébredtek, kevés beszéddel. Reggeli a faluban, indulás. Azóta is a drávai horgászatról álmodik.
Megjegyzések
Ott talán nem számít semmit a százalék, az árfolyam, a hozam, a kintlevőség, stb. A Dráva nem válogat burzsuá karvajtőkés bankár és egyszeri traktoros között. Csak az alázatot értékeli, nem a Rolexet.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy az emberek vannak zsákutcában. Maga a faj a zsákutca. :-)
Én úgy érzem és ez teljesen az egyéni szubjektív véleményen, hogy elkövetkezendő 10-20 évben hatalmas változásokkal kell szembe néznünk. Csak idő kérdése, hogy mikor dől össze a budi. Csúnya dolgok várnak ránk. A történelem ismétli önmagát. History repeats itself.
Szebbet!
Én néha még közelebb érzem. Voltak már emberi civilizációk, amik felzabálták maguk körül a jövőjüket, csak nem világméretekben. Akit érdekel egy könyv indulásnak: http://tudatosvasarlo.hu/konyv/jared-diamond-osszeomlas-%E2%80%93-tanulsagok-tarsadalmak-tovabbelesehez
Nem kell messzire menni, csak egyszer nem bekapcsolni este a tv-t és elgondolkodni a következőkön, amik egyenként is végzetesek lehetnek, nem erősorrend.
Túlnépesedés, élelmiszer és ivóvízhiány, a szénhidrogén készletek kimerülése, amely nem pótolható megújuló energia forrásokkal a jelenlegi fogyasztás mellett, nem beszélve arról, hogy a kőolaj mennyi mindennek az alapja (műanyag), a mérhetetlen mennyiségű szemét http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20090828-nagy-csendesoceani-szemetsziget-es-a-project-kaisei-visszatert-az-elso.html, klímaváltozás a beláthatatlan következményeivel...stb. Nem tudja senki mi fog történni és mikor. A tőke, pénz, nevezzük bárminek vak ezekre a problémákra, lényegénél fogva, mint ahogy a politika és az emberek jelentős része is. És a megoldáshoz már nem elég kiválogatni a szemetet, és magától sem fog megoldódni semmi. Vagyis hát igen, de az fájdalmas lesz.
Ezek java része környezeti, ökológiai probléma, kibiztosítva, és vannak ilyen jellegű társadalmi kérdések is.
"Anya ne szoptass csecsemőt"
Nem tudja senki a megoldást. Valamit nagyon lentről kell újraépíteni nyitottan, elfeledve a beidegződéseket, de ügyelve a korábbi hibákra, ha még van lehetőség.
http://www.kiskozossegek.hu/upload/file/kiutikonyv.pdf