La Mer

Szeptemberben Horvátországban nyaraltunk. Lassan szokásosnak mondható. Vittem magammal az egészen friss, ropogós nejlon-szatyor kajakomat. Újdonság a javából. A helyszín mindig ugyanaz. Otok Murter. A szituáció is: sóvárogva bámulom a tengert. Ennek idén véget vethettem. Az autón kívülről nem látszott mire készülök. A kalaptartón elfért a tengerjáró. Utószezon. Kevesen hevertek a parton. Azt azért nem úsztam meg, hogy ne kísérjék a tevékenységem figyelő szempárok. A színpadi szereplés ellenére tűrhető idő alatt, kevés bénázással menetkész állapotba hoztam a kajakot. A közeli szállás lehetővé tette, hogy az utolsó napon kellett csak elcsomagolnom. Közte a Mennyország. Mintha ma lenne.

   
Először a gyerekek veszik birtokba a tengerrel együtt. Ki sem akarnak szállni. Boldogan nézem a kis evezősöket, ahogy majdnem elveszve a hajóban ügyesen manővereznek a hullámokon a strandolók közt. A vérükben van - reménykedem.



Aztán a csendes pihenőket kihasználva apa kocsit hajt, avagy amatőr a tengeren egy szál kajakban. Na ez azért egészen más, mint bármi más, amit korábban a vízen tapasztaltam. A hullámok, amik egyébként jelentéktelennek tűnnek, megtelnek tartalommal az öblöktől távolodva. Ritmusos evezés, élvezetes tempó, egyszer csak a part nagyon messzinek tűnik. Minden irányban. Elbizonytalanodok. Ezt is szokni kell. A teret. Mint a hegyek közt a mélységet, magasságot. Szokom is. Még jó, hogy nincs nálam horgász felszerelés, nem használnám. Nem merném. Fényképezni is próbálok, de hamar elrakom a gépet, és örülök, hogy borulás nélkül megúszom. Nem tágítok, egyre messzebb merészkedek, és érzem, hogy most valami nagy dolog történik velem. Kibontakozóban egy terv - megkerülni a szigetet. (Meg egy szenvedély is nyiladoz.)







A térképet nézegetve - amelyiket szóróanyagként osztogatnak az utazási irodában, és a sziget egyik sarka hiányzik róla - később kiderül pont a "viharsarok" - úgy 30 km körülinek gondolom az utat. Korai keléssel egy délelőttös kaland. A nyílt tenger felőli oldalt választom kezdésnek, mert megfigyelésem szerint, - komoly hajós vagyok, tudok "megfigyelni", - délelőtt nyugodtabb a tenger erre, a másik oldal meg amúgy is védett. Sötétben nem indulhatok, erre azért nagypályások is közlekednek, fél hét a reális. Szendvicsek, ital bekészítve, vízre szállás. A Slanica öböltől balra kanyarodok. Ismerős a terep, erre már elmerészkedtem. A parton pazar nyaralók, mégis én vagyok, akit irigyelni kell. Csak mindenki alszik még. Majdnem. Egy jacht húz el mellettem jó messze, jó gyorsan, nagyon gyorsan, nagyon hangosan, és a hullámai elérnek. Minden hajónak egyébként. Čigrada öböl. Most nem kötök ki a Lantana bárba egy sörre, nyitva sincs. Tovább. Erre még nem jártam. A part gyönyörű, az út messze van. Paradicsomi állapotok. Néptelen öblök, csodálatos tenger, néhány nyaraló, látszólag minden közműtől távol. Lassan kel fel a nap, egy-két halászhajó a közelben. A Kosirina öböl kempingjét autóból már ismerem, a tenger felől sem kevésbé vonzó. Lassan pihennem kell egyet, enni, inni, és jelet küldeni a családnak, hogy még élek. Ficánkolok. Egy vitorlás közelében Murtarič sziget (félsziget) mellett megpihenek kicsit. A hajón még alszanak. Újult erővel vágok neki a következő szakasznak.


Egy templom áll a parton. Sv. Nikola. A térkép alapján már terveztem meglátogatni. Nem nyújt szép látványt beékelődve jellegtelen, iparinak tűnő házak mellé. Lassan lemegyek a térképemről és az idő is zordabbra fordul. Feltámad a szél, felhők takarják el a napot, megnőnek a hullámok. A part továbbra is sziklás, de egészen magas. Ha itt történik valami, kimászni biztos nem fogok tudni a slamasztikából. Néptelen, lakatlan, köves zord vidék ez a szeglet. Evezek, és egyre jobban várom, hogy a sziget végét elérjem végre. Evezek, és minden kiszögelés mögött, Jezerát várom. A falut, ahol végre újra a térkép biztonságágában haladhatok, a tudom hol vagyok biztonságában. Egy halász integet. Erőt ad, hogy valaki észrevesz, emberszámba, nem vagyok egyedül. Újabb végtelennek tűnő öböl, nagyon távol kerülök  partoktól. Aztán nem hiszek a szememnek. Tisnot látom. Semmi kétség. Nem értem, hogyan lehet. Persze később, egy "rendes" térképet nézegetve teljesen nyilvánvaló. Jezera mélyen egy öbölben, Tisno szemben. Megmenekültem. Egy szigeten - Lutac - újabb pihenés és erőgyűjtés. Itt már ismerős a part, a város a korábbi nyarakról. Itt már otthon vagyok.



Micsoda szerencse! A vitorlások, motorosok a híd felnyitásához gyülekeznek. Utószezonban már csak néhány nap, talán szerda péntek vasárnap, reggel kilenckor nyitják fel a hidat. Épp ideértem, és én vagyok az első, aki átevez. Ebből az irányból. Maradok a szárazföld felőli oldalon, erre rövidebb. Az ismerős házakat lassan elhagyom, és meglepődök azon, mennyi mindent nem láttunk még. Kinézek egy éttermet, amit majd jövőre talán. A Murterski Kanal vége felé Betinával szemben az utolsó pihenőmre készülök. Szendvicsnek vége, víznek vége, az erőmnek is lassan. A hólyagok kezdenek combosodni a tenyeremen. Indulás után furcsán érzem magam, de nem hagyom abba az evezést. A kalapomat a parton felejtettem. Az élet kib és kur. Nehezemre esik visszamenni. A kirándulás küzdelemmé válik. Közel vagyok érzem és tudom, de nem eléggé. El Betina ipari kikötője mellett, Murter felé közeledve. Rengeteg vitorlás érkezik a kikötő felől, nem törődve velem látszólag. Gyorsak, méregetem hol férek el közöttük. Már csak a túlélés foglalkoztat, számolom a csapásokat, próbálok egy ritmust tartani. Egy motorcsónak egészen közel vágtat el mellettem. Sokáig azt hiszem nekem jön, persze lát, csak nem számítok. Dühöngök, mert félelmemben belehúztam, vadul, és fölöslegesen égetve a maradékokat.




Végre újra ismerős vizeken, ahol már eveztem valamikor. Évekkel ezelőtt. Tegnapelőtt. A világítótorony, amit templomnak néztem, és amit már megközelítettem. Ahhoz is nagy bátorság kellett az első napokban. Hősként érkezek a strandra. Annak érzem magam és a családom sem hagy kétséget efelől. S míg a Karlovackot kortyolgatom a Morski Pas-on, fáradt-boldogan a Kornati szigetek felé pislogok. Jövőre?







Megjegyzések

Korvin ST üzenete…
Gratulálok! Szép teljesítmény.
Tóth Gyuri üzenete…
Régi kedves ismerős. Köszönöm. Próbálom a blogadat, de meghívás szükséges. Meghívnál?
dp üzenete…
Ismét remek. Köszi!
Unknown üzenete…
Gratulálok :)
MáT üzenete…
Szia! kb 2-3 éve írtam már egyszer a blogra, és most jött el az idő, hogy valóban be is ruházzak egy kajakra. Érdeklődnék, hogy emailen kérdezgethetnék kicsit bővebben? Valahogy nem találok email címet... Nagyon körül szeretném járni a témát, mielőtt belevágnék egy hajóba. (a kapcsolódó blogokat már mind végigolvastam)
előre is köszi.
Tóth Gyuri üzenete…
tothgyur@gmail.com
Írj

Népszerű bejegyzések