Háromezer mérföld

Mindig vágyjuk a kalandot. Távoli, egzotikus vidékeken. Elérhetetlen távolságokban. Természetesen vannak, akik elindulnak. Kevesen, és talán nem is baj. A turizmusnak is megvannak a jelentős árnyoldalai. Egyre extrémebb útvonalak, helyszínek, eszközök kellenek a "halhatatlansághoz". Belülről a késztetés mindenkiben ott dolgozik, az intenzitás más és más. Két "taknyos" kölyök (ez az irigységgel vegyes hozzám képest) zseniálisat talált ki. Nem kell messzire utazni, az "Út" itt hever a lábunk előtt. Elsőként evezték át az európai kontinenst Franciaországból az Atlanti óceántól Isztambulig. 2954 mérföld. Végig vízen. Azt nem mondom, hogy kenusok áradata indul a nyomukban, de biztosan lesznek követőik. Nem világhír, persze néhány újságban megemlékeztek az eseményről. Nem lesznek celebek, sztárok. Van egy életrevaló élményük. Megmutatták, ha nyitva a szemünk találunk felfedezni valót a közelben. Járatlant. Elérhetőt. Megvalósíthatót. Kicsit megint a helyére került minden. Kezdhetjük komolyan tervezgetni végre a saját expedíciónkat. James és Nathan, gratulálok és köszönöm. 
(Akit jobban érdekel:  A honlapjuk.  Fénykép galéria)










2 megjegyzés :

James Warner Smith írta...

A kedvesség az emberek, akikkel találkoztunk útközben volt, mi tette ezt az utat olyan különleges. Mindig örülök, hogy megtalálja az embereket érdekli a történet. Ön tudomásul veszi, hogy lehetséges, hogy bárki, és kívánok sok szerencsét az összes saját utazik. Köszönöm a kedves szavakat, és boldog kaland! James

Tóth Gyuri írta...

Unfortunately it was too late when I heard about Your trip - a U.S. site. I would have joined a couple of miles down the Danube with You. Once again congratulations and I hope I hear from You in the future. Gyuri