Egyedül, mégis... (Nyári emlék)

Talán a ritkaságszám. Ünnep megint. Öcsém int, és én újra a kérész életű szabadságban. Kajakban. Az ébredő napban lubickoló domolykók közt. A Dráván. Ilyet még nem éltem, egyik a másik után mutatja magát, egészen közel, üdvözölnek, na megjöttél?, kint a vízből és én elbűvölten hát igen itt vagyok. Gyorsan fogok is párat, másodpercekre, csak az érzésért, a botvégi rángásért, halszagért, nyálkáért. Csorgok bele az utolsó vadonba, ami még megmaradt. Csend, sehol egy lélek. (Hogy? Még élek?)


Jaj dehogynem, az élet ezer zöreje, millió élet. Egy szürke gém repül fel ha közelébe érek és választ új helyet kellő távolságban, figyel, majd megint felszáll ha odaérek. Egy róka néz velem szembe, egész közel, meglepődve, hogy kerültem ide? hogy tudok ilyen csendben? Valahol vaddisznó horkant, érzem, de nem látom, megakad a szemem egy jégmadáron.
Nem irigylek én ebből semmit senkitől. Se halat, se vizet, se tájat.  
Csak maradjon ilyen. Csak lehessek, így, egyedül itt. 

7 megjegyzés :

Balázs Peti írta...

Jó újra olvasni Téged. A lényeggel pedig nagyon egyetértek, idén sokkal nagyobb "csendben" megmaradok én is magamnak. Csendes lesz a blog, maradnak a legyes okosságok. Mert "csak maradjon ilyen. Csak lehessek, így, egyedül itt. "

Nátz Ervin írta...

Csendben maradni, olyan mintha űrutazók lennénk. Akkor már inkább írjunk egymásnak, van olyan lehetősèg, hogy csak a bennfentesek olvashatják. Ezen már én is agyaltam sokat..... Sokan olvassák a blogomat, sokan akarnak ott horgászni, ahol én, merz azt hiszik csak ott lehet halat fogni.... Mert ők halat akarnak fogni, én meg egyedül akarok lenni, és méha horgászni, meg megírni, csak úgy.

kenus írta...

A csendet nem az irigység diktálja, a megszólalást nem a magamutogatás. Az ember társas lény, de sokszor csalódik is a fajtájában. A jó példát mutatni kell, és takargatni azt, amitől a hiénák szagot kapnak.

Nátz Ervin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Balázs Peti írta...

Pedig nálam a só és a bors csak néhány lopott kép lesz ezentúl. A legyezés miatt nem akarom egy mozdulattal törölni a blogot, na meg az "egyéb" vizek miatt.
A hazai pályát tekintve viszont nagyon irigy év lesz ez. :)

Névtelen írta...

Üdv!
Megszokásból ránéztem a blogodra, és tényleg jó volt látni, hogy frissítetted! Igazából nem is csupán a tartalom miatt, hanem már megijedtem, hogy a hazai kajakos horgászat úttörője :) már eladta a kajakját (kajakjait). Elvégre tavaly előtt a blogod, meg a veled váltott pár levél után vettem én is kajakot, és nem bántam meg! Valóban az egyik utolsó eszköz, amivel még élvezhető csendet találunk.
Imre

kenus írta...

Köszönöm Imre, ez most jól esik. Ma este. Akkor is vagyok, amikor nem látszom.