Nemzetközi kapcsolatok és a kettős állampolgárságú domolykók

Hajnali három után kicsivel csörgött az óra. Ez az a pillanat, amikor megingok. Volt már, hogy sikerült lebeszélnem magam. Most szerencsére nem. Amíg a kávét szürcsöltem, vettetem még egy utolsó pillantást a vízállásra, nem történt-e valami végzetes az éjszakai órákban. A horvátok óránként leolvassák. Beültem az autóba, a pakolást még az este letudtam. Étellel, itallal viszont nem készültem, útba ejtettem egy Tesco-t. Biztos a feledékeny horgászok miatt éjjel-nappalos. Tarthatnának csontit. 


Katt a címre
Irány Drávasztára. Világosban értem oda. Túrázók sátraival volt tele a táborhely, halkan pakoltam. Végre vízen. Egész nap, nem csak lopott órák. Lassan kezdtem csorogni, és dobáltam. Apró kapások, éreztem, a mai napban van lehetőség. Nem is kellett sokáig várni, az első nem is apró domolykó megdolgoztatta a szerelésemet.

Nagy öröm. Visszaeveztem a kikötőbe. Kíváncsi voltam, a Coosa-val képes vagyok-e árral szemben. Mielőtt nagyon messzire merészkednék. Mozognom kellett, de haladtam. Szusszantam egyet, rendeztem a soraimat. A táborban még csak egy legény volt talpon. A felhős égen feltűntek kék foltok, még a végén az idő is megembereli magát.

Két botot szereltem fel, az egyiket kivételesen monofillal. A domolykókat a sodorvonalban a parthoz egészen közel szoktam keresni, előfordul elhibázott dobás, a partot érő, vagy a víz alatti kövekben, ágakon is megakadó műcsali, a kajak viszont gyorsan halad a sodrással, és nagyon résen kell lenni, ha vissza akarok evezni és kiszabadítani. Fék lazára engedve, bot a lábbal rögzítve, nehogy az elakadt körforgó a vízbe rántsa az egészet, és őrült evezés. Van ahol esélytelen. Ezért részesítem a fonottat előnyben ilyenkor. Már egyenesítettem ki horgot.


Egy kis mellékághoz értem, és amíg reggeliztem, észrevettem, hogy van itt élet. Nosza. Nem kellett sokat várni a kis domira, de rafináltan beúszott a kidőlt fa ágai közé, a lábam alatt. Szerencsére ki tudta szabadítani magát. 

 A sodorvonal a horvát oldalra tevődött át, áteveztem én is. A kedvenc terepem. Valamikori kőszórás, és a kövek mögötti apró visszaforgók, lassulások, a domolykók kedvenc helyei. Volt kapás bőven, akasztás egy. Hasonló méretű, mint az első. Kiemelésnél, csapott egy nagyot, elszakadt a zsinór, és a szájában a körforgóval elinalt. Nagy hiba volt részemről. Használnom kellett volna a merítőmet. Ezt most nem írhatom monofil számlájára.

A folyóba érkező patak torkolatában megriasztottam valamit. Visszaeveztem, dobás, kapás. A kajak mellett látom egy kis csuka küzd derekasan. Olyannyira, hogy le is akadt. Sebaj, láttam, élmény volt ez is. Már négy - öt kilométerrel lejjebb csorogtam a kikötőtől. Teljesen elégedett voltam a szakasszal, elhatároztam, hogy visszaevezek, és jisó ráz. Munka indul. Megpillantottam kajakkal érkezni valakit a szembe parton. Előszőr túrázónak gondoltam, de magányosan bandukolt. Nem mintha, lett volna elképzelésem, de piros lapátja senkinek nincs a közelemben.

A "Van valami?" című standard kérdésre a szokásos "Á semmi." helyett, értetlen vállvonogatás. Kiderült, hogy egy horvát sporttárs, legyezőbottal. Angolra váltottunk. Szívet melengető helyzet, boldog beszélgetés. Donji Mihojlácról érkezett, ott van egy klubjuk. A klub oldala egy szokásos horgász egyesületé. Mindenesetre, jó ilyet látni a szomszédoknál is. (Erről jut eszembe, Horvátország-Magyarország 8:5. Ez nem vízilabda eredmény. A legelvetemültebb sporik ennyi bottal horgásztak az egyik, illetve a másik oldalon.)

Beszélgetés közben lejjebb csorogtunk kicsit. Szerencsére. Megtaláltam a kijáratát, a "reggelizős" mellékágnak. Vidám játék kezdődött.


Csak fogtam és fogtam a domikat. A sekély vízben sokszor lehetett látni merre kergetőznek, hogyan követik a csalit. Kicsit kisebb víznél, itt nem sok minden akadna, beevezni végképp nem tudtam volna. Bár lennék precíz fickó egy naplóval, amit használok is. Az ág egyszer elfogyott, megfordultam.


Vissza a nagy Drávába, és elkezdődött a heroikus küzdelem. Próbáltam kerülni a sodorvonalat, de nem sikerült minden esetben. Felvettem az utazót. Egyszer korán mentem át a horvát oldalra, és miközben jó tempót diktáltam, szinte nem haladtam. Egész közel kellett mennem a parthoz, kerülgetve a belógó fákat. Volt eset, hogy a meder közepén megfeneklettem egy nagy homokpadon, amit épp borított még a víz. Ezeket a homok szigeteket kiálló uszadékfák jelezték. Még dél előtt elértem a kikötőt. A túrázók lassan ocsúdtak és készülődtek vízre. Mivel minden évben megyünk mi is, örömmel váltottam szót néhányukkal. Dagadt a mellem, amikor a pesti vigécek megcsodálták flottillám egyik gyöngyszemét.


Újra nekivágtam a távnak, az első bokornál már egy kis domolykó köszöntött. Folytatódott a tökéletesre szabott napom. Kicsit megzavart a túrázók menete, majd horvát motorcsónakos egységek elhaladása, de utána visszatért a határfolyó nyugalma. Néhány szót váltottam az immár ismerős horgászokkal útközben. 




Az utolsó dobásoknál tartottam, gondoltam a kis csukát megpróbálom még egyszer. Előtte egy ígéretes helyet még megnézek, van idő kitekerni. Hopp. A nap legnagyobb hala. Sokáig fárasztottam, nem is jött fel egykönnyen. Itt már kell a merítő. Na a hármashorog, jól belefészkelte magát a hálóba, a hal megvolt. Alig bírtam vele. Alacsony a kajak pereme, majd kiugrott. 





Nem is sikerült valami szabályosan tartani a fotózáshoz. Az érfogócsipeszt pedig olyan vadul rántottam ki a mellényemből, hogy mások is vele tartottak, és az ollóm, és egy adag forgókapocs a vízben lassan elmerült. A fárasztásnál, bénázásnál pedig csak csorogtam a visszafelé kemény métereket.

Többször megpihentem, és vágytam egy kis csobbanásra, amit a kikötőbe érve nem is mulasztottam el. A "határvízben fürödni csak a kijelölt helyeken", és "a kikötőben egyébként sem", most sem izgatott különösebben. A víz maga a csoda, persze ezt minden alkalommal... már nagyon unalmas. Leírhatatlan érzéssel, komótosan pakoltam. Hazafelé kedvenc dinnyésemnél még megálltam, eszembe jutott, hogy el sem búcsúztam a folyótól. Minek is. Nemsokára újra ott leszek.

Megjegyzések

Shima üzenete…
Greetings,you can find a picture of you that I took in drava on my blog.

http://www.dm-ribolov.net/ribolov/Blog.asp?av=com&id=1342

my @mail is shima.dm@gmail.com

Tomislav
Névtelen üzenete…
Áhá, látom nyomatod az új hajóval. Nagyon helyes!
Szegény halakat azért nr nagyon emelgesd horoggal! :-)
Üdv
Tóth Gyuri üzenete…
Köszönöm, teljesen jogos. Végül is szeretek a saját hibáimból tanulni. Pironkodok is rendesen.
Névtelen üzenete…
Szerintem a következő bejegyzés c. valami olyasmi lehet, hogy találkozó Atyafival. Bár az biztos, hogy nem az eső miatt pucoltam haza és az is, hogy a nagyobb domi nem domi, hanem balin. :-O
Ma kinézek újra.
Tóth Gyuri üzenete…
Hát ez elég elkeserítő. Egyébként tényleg az volt még egy másik kép megnéztem ott is. Le vagyok taglózva. Tudom, hogy nem az eső miatt mentél.

Népszerű bejegyzések