Nemzetközi kapcsolatok és a kettős állampolgárságú domolykók
Hajnali három után kicsivel csörgött az óra. Ez az a pillanat, amikor megingok. Volt már, hogy sikerült lebeszélnem magam. Most szerencsére nem. Amíg a kávét szürcsöltem, vettetem még egy utolsó pillantást a vízállásra, nem történt-e valami végzetes az éjszakai órákban. A horvátok óránként leolvassák. Beültem az autóba, a pakolást még az este letudtam. Étellel, itallal viszont nem készültem, útba ejtettem egy Tesco-t. Biztos a feledékeny horgászok miatt éjjel-nappalos. Tarthatnának csontit.
Katt a címre
Irány Drávasztára. Világosban értem oda. Túrázók sátraival volt tele a táborhely, halkan pakoltam. Végre vízen. Egész nap, nem csak lopott órák. Lassan kezdtem csorogni, és dobáltam. Apró kapások, éreztem, a mai napban van lehetőség. Nem is kellett sokáig várni, az első nem is apró domolykó megdolgoztatta a szerelésemet.
Nagy öröm. Visszaeveztem a kikötőbe. Kíváncsi voltam, a Coosa-val képes vagyok-e árral szemben. Mielőtt nagyon messzire merészkednék. Mozognom kellett, de haladtam. Szusszantam egyet, rendeztem a soraimat. A táborban még csak egy legény volt talpon. A felhős égen feltűntek kék foltok, még a végén az idő is megembereli magát.
Két botot szereltem fel, az egyiket kivételesen monofillal. A domolykókat a sodorvonalban a parthoz egészen közel szoktam keresni, előfordul elhibázott dobás, a partot érő, vagy a víz alatti kövekben, ágakon is megakadó műcsali, a kajak viszont gyorsan halad a sodrással, és nagyon résen kell lenni, ha vissza akarok evezni és kiszabadítani. Fék lazára engedve, bot a lábbal rögzítve, nehogy az elakadt körforgó a vízbe rántsa az egészet, és őrült evezés. Van ahol esélytelen. Ezért részesítem a fonottat előnyben ilyenkor. Már egyenesítettem ki horgot.
Egy kis mellékághoz értem, és amíg reggeliztem, észrevettem, hogy van itt élet. Nosza. Nem kellett sokat várni a kis domira, de rafináltan beúszott a kidőlt fa ágai közé, a lábam alatt. Szerencsére ki tudta szabadítani magát.
A sodorvonal a horvát oldalra tevődött át, áteveztem én is. A kedvenc terepem. Valamikori kőszórás, és a kövek mögötti apró visszaforgók, lassulások, a domolykók kedvenc helyei. Volt kapás bőven, akasztás egy. Hasonló méretű, mint az első. Kiemelésnél, csapott egy nagyot, elszakadt a zsinór, és a szájában a körforgóval elinalt. Nagy hiba volt részemről. Használnom kellett volna a merítőmet. Ezt most nem írhatom monofil számlájára.
A folyóba érkező patak torkolatában megriasztottam valamit. Visszaeveztem, dobás, kapás. A kajak mellett látom egy kis csuka küzd derekasan. Olyannyira, hogy le is akadt. Sebaj, láttam, élmény volt ez is. Már négy - öt kilométerrel lejjebb csorogtam a kikötőtől. Teljesen elégedett voltam a szakasszal, elhatároztam, hogy visszaevezek, és jisó ráz. Munka indul. Megpillantottam kajakkal érkezni valakit a szembe parton. Előszőr túrázónak gondoltam, de magányosan bandukolt. Nem mintha, lett volna elképzelésem, de piros lapátja senkinek nincs a közelemben.
A "Van valami?" című standard kérdésre a szokásos "Á semmi." helyett, értetlen vállvonogatás. Kiderült, hogy egy horvát sporttárs, legyezőbottal. Angolra váltottunk. Szívet melengető helyzet, boldog beszélgetés. Donji Mihojlácról érkezett, ott van egy klubjuk. A klub oldala egy szokásos horgász egyesületé. Mindenesetre, jó ilyet látni a szomszédoknál is. (Erről jut eszembe, Horvátország-Magyarország 8:5. Ez nem vízilabda eredmény. A legelvetemültebb sporik ennyi bottal horgásztak az egyik, illetve a másik oldalon.)
Beszélgetés közben lejjebb csorogtunk kicsit. Szerencsére. Megtaláltam a kijáratát, a "reggelizős" mellékágnak. Vidám játék kezdődött.
Csak fogtam és fogtam a domikat. A sekély vízben sokszor lehetett látni merre kergetőznek, hogyan követik a csalit. Kicsit kisebb víznél, itt nem sok minden akadna, beevezni végképp nem tudtam volna. Bár lennék precíz fickó egy naplóval, amit használok is. Az ág egyszer elfogyott, megfordultam.
Vissza a nagy Drávába, és elkezdődött a heroikus küzdelem. Próbáltam kerülni a sodorvonalat, de nem sikerült minden esetben. Felvettem az utazót. Egyszer korán mentem át a horvát oldalra, és miközben jó tempót diktáltam, szinte nem haladtam. Egész közel kellett mennem a parthoz, kerülgetve a belógó fákat. Volt eset, hogy a meder közepén megfeneklettem egy nagy homokpadon, amit épp borított még a víz. Ezeket a homok szigeteket kiálló uszadékfák jelezték. Még dél előtt elértem a kikötőt. A túrázók lassan ocsúdtak és készülődtek vízre. Mivel minden évben megyünk mi is, örömmel váltottam szót néhányukkal. Dagadt a mellem, amikor a pesti vigécek megcsodálták flottillám egyik gyöngyszemét.
Újra nekivágtam a távnak, az első bokornál már egy kis domolykó köszöntött. Folytatódott a tökéletesre szabott napom. Kicsit megzavart a túrázók menete, majd horvát motorcsónakos egységek elhaladása, de utána visszatért a határfolyó nyugalma. Néhány szót váltottam az immár ismerős horgászokkal útközben.
Az utolsó dobásoknál tartottam, gondoltam a kis csukát megpróbálom még egyszer. Előtte egy ígéretes helyet még megnézek, van idő kitekerni. Hopp. A nap legnagyobb hala. Sokáig fárasztottam, nem is jött fel egykönnyen. Itt már kell a merítő. Na a hármashorog, jól belefészkelte magát a hálóba, a hal megvolt. Alig bírtam vele. Alacsony a kajak pereme, majd kiugrott.
Nem is sikerült valami szabályosan tartani a fotózáshoz. Az érfogócsipeszt pedig olyan vadul rántottam ki a mellényemből, hogy mások is vele tartottak, és az ollóm, és egy adag forgókapocs a vízben lassan elmerült. A fárasztásnál, bénázásnál pedig csak csorogtam a visszafelé kemény métereket.
Többször megpihentem, és vágytam egy kis csobbanásra, amit a kikötőbe érve nem is mulasztottam el. A "határvízben fürödni csak a kijelölt helyeken", és "a kikötőben egyébként sem", most sem izgatott különösebben. A víz maga a csoda, persze ezt minden alkalommal... már nagyon unalmas. Leírhatatlan érzéssel, komótosan pakoltam. Hazafelé kedvenc dinnyésemnél még megálltam, eszembe jutott, hogy el sem búcsúztam a folyótól. Minek is. Nemsokára újra ott leszek.
Megjegyzések
http://www.dm-ribolov.net/ribolov/Blog.asp?av=com&id=1342
my @mail is shima.dm@gmail.com
Tomislav
Szegény halakat azért nr nagyon emelgesd horoggal! :-)
Üdv
Ma kinézek újra.