Édes Kettes

Gondoltam egyet. Utána jártam az elvi lehetőségének, hogy valakit egy másik kajakkal levigyek a Dráván. Határrendészet szerint a jelenlegi engedélyem is alkalmas, a Vízügy egy módosítási kérelmet kért. Némi pénz, uccu. Papírok megvannak. Két kajak rendelkezésre áll. Egy tetőcsomagtartó. Semmi nagy szervezés, csak kipróbálni. Elsőként az otthoniaknak szeretném megmutatni mi történik velem ilyenkor, miért nézek úgy ki ahogy, előtte, utána, és mi jár a fejemben, amikor csak bambán bámulok magam elé.

katt a címre

Drávasztára - Vejti. Kicsit későn, a legnagyobb hőségben délután fél egykor vágtunk neki. Mire a gyerekeket elrendeztük, egy autó a vejti táborhelyen, és összekészültünk, elment a délelőtt. Nem a horgászos hajnali rajt ez ilyenkor, sebaj, nem is az most a cél. A varázslat. Csiribí-csiribá!



Nem kell sok ahhoz, hogy valakit rabul ejtsen a folyó. Nem sokat beszélgettünk az úton. Csak szívtuk magunkba. Annamari a Tisza mellett nőtt fel, újra felfedezése volt ez egy világnak. Eldugva még létezik.


Horgászgattam is, nem túl nagy vehemenciával, de főleg Vejti előtt rengeteg domolykó tett rövid látogatást nálunk, ismerkedve az új jövevénnyel.



A mobil csak Vejtiben került elő. Azért izgultunk mi a helyzet a skacokkal. Hazafelé kicsit sokszor kellett igazgatni a tetőn a kajakokat, de ez nem tudta lemeríteni a feltöltött elemeket. Mi a tanulság, van-e következmény. Másnap délután lezavart a Drávára horgászni.....


3 megjegyzés :

Pupa írta...

http://horgaszosef.blogspot.com/2011/08/szabadsag-horgaszai.html

atyafipeca írta...

Benne vagyunk a tévében! Te Gyuri nem lehetne, hogy legközelebb én vinném az asszonyodat horgászni? :-)

kenus írta...

Kösz Pupa.
Kösz Gábor. Ebben nem (csak)én döntök.