Atyafinál vendégségben

lett volna a címe a mai bejegyzésemnek, de sajnos hazament a Dráva partról Őkelme, így a találkozás, kedélyes domolykó kergetés közösen és még sorolhatnám mi minden egy későbbi, ködösebb időpontra tolódott. Most, hogy a történetbe ilyen érdekesen belevágtam, egy önkritikus bekezdést is ide kell csatolnom.

Katt a címre


Visszaolvastam egy-két postomat, és persze sosem gondoltam, hogy irodalmi remekek, a végeiken ezek az elköszönök ettől, attól.... Ha még csak egyszer tenném. Persze tudom rendkívül "frappáns" kis befejezés, de azért ezt a fajta érzelgősséget már csak ne kenjem a természetre, maximum az enyémre. Vagy, arra, ahogy elbánt velem.
Ülök a WC-n hajnali négykor, és egyébként bármilyen korán, nem szeretem, ha a parton hisztérikusan tör rám, esélyt sem hagyva némi alkalmas hely keresésének, csak egy kosza pillantás megtételére, szóval ülök, és hallom hogy elkezd szakadni az eső. Atyafi tudta ezt, biztos vagyok benne. Ezért koccolt le. Én meg némi csalódottságot hallottam a hangjában, mintha a dolgok nem úgy mentek volna..... Egy fenét nem akart megázni. Csak profikkal ne kezdj soha.


Azért csak leautózok, zuhogó esőben is, ha már egyszer elhatároztam, és felkeltem, és szendvicseket is csináltam, sőt egy kis padlizsánkrém várt a hűtőben szívecskés üvegben. Ilyen előzmények után puhány nem lehetek semmiképp. Az önbizalmam is nőtt valamelyest kedd óta. Drávaszabolcs, láss csodát, száraz minden. Kicsit cseperészik, mikor elkészülök, de a szúnyogok jobban zavarnak. Honnan kerültek ezek elő?! A horvát oldalon kezdek. Ment le a víz, épp jó, kőszórás mellett csordogálok szépen. Nem kell sokat várnom.

Elkezdődik megint egy játékos délelőtt a domolykókkal. Ott vannak, ahol gondolom. A víz nagyon tiszta, és jó nézni, ahogy meg-meg lökik a csalit, követik, megcsipkedik. Nem ritkán az is előfordul, hogy hamm, bekapják. Egy jász is befigyel. Nem is kicsi.

Lassan csordogál a víz, vele én, nem sietünk. Itt várakoznak a halacskák, hova rohannánk. Nagyon jó a vízállás rögzítem is. 06.00 óra Drávaszabolcs, OVISZ 68, kedden 104 volt. Na ez egyszer megvagyunk. A nap is kisüt.

Leülök hajnalban, hogy befejezzem az írást. Moderálásra vár egy megjegyzés. "Szerintem a következő bejegyzés c. valami olyasmi lehet, hogy találkozó Atyafival. Bár az biztos, hogy nem az eső miatt pucoltam haza és az is, hogy a nagyobb domi nem domi, hanem balin. :-O Ma kinézek újra." . Teljesen le vagyok taglózva. Elment a kedvem. nemtudommitgondoljak.  Ennek a postnak most ez a vége.

2 megjegyzés :

Névtelen írta...

Véletlenül pár percre közétetted ezt a bejegyzést a minap és akkor olvastam. Ezért a sok utalás... :-O Ügyes vagy. Nagyon utálom az esőt. Még nézni is rossz. Én is majd előveszem a körforgóimat meg a támolygókat, mert azokat kezdik elfelejteni és néha fogóssabbak.
Üdv!

kenus írta...

Én is ilyesmire gondoltam - reméltem. Ijesztő volt mindenesetre. A körforgót olcsóbb elveszíteni, és egyből kicsit mélyebbre merül, sodrásban, pontos dobásnál lényeges szerintem. Ez az egy helyzet, amit ismerni vélek. Horgászatból egyébként van mit tanulnom. Főleg a wobleresből. Szerencsére van kitől.