Ó-Dráva - Péterhida
Nem nagyon bírtam már evezés nélkül. A heti horgászatom megvolt partról a Pécsi tavon, amit barátokkal élvezek is, mégis valahogy hiányérzetem volt. Néztem bután a stégről az evezősöket, akik boldogan kurjongattak, és olvasgattam Atyafi beszámolóit, szemem az ismerős képeken. Nem mintha nem lehetne békés halakat kergetni kajakból. A csuka tilalom lejárt, és olyan víz után kutattam, ahol a kaland és a halak együtt, és a harmadik majom távol (persze a saját bőrömben közelebb már nem is lehetek). Péterhida - Ó-Dráva. Már jártam erre korábban, egy Barcshoz közeli részén, eveztem, pergettem. Ott egy stégekkel szegélyezett nyugodt holtág. Most más a terv.
Nagyobb térképre váltás
katt a címre
A Dráván az ötvenes évek végétől végbement még egy nagy folyószabályozás, és az országhatár azt azt megelőző helyzetet mutatja. Itt az Ó-Dráva a határ, és még az a fura helyzet is kialakult, hogy a magyar oldalra szorult egy falu, Kriznica, ami annyira a világ vége, hogy az autók rendszám nélkül közlekednek, egy gyaloghíd és egy köteles komp köti az anyaországhoz.

Nagyobb térképre váltás
A kiszemelt nap kedd. Sajnos az időjárás nem sok jót ígért. Front viharos széllel hétfő estétől, eső. Így jár az ember, ha akkor jár horgászni, amikor tud, és nem akkor, amikor kéne. A keddi dolgaimat hétfő este végezve sajnos el kellett ismernem, hogy most nem tévedtek az időjós békák. Hajnalban még mindig a szél volt az úr, így nem kapkodtam. Olyannyira, hogy 11 órás indulás lett a vége. Gondoltam a csukáknak mindegy, ők sem a koránkelő fajta. Azért 60 km Barcs. Horgászbolt, napijegy (1200,- Ft). Tovább. Péterhida, kocsma kedves útbaigazítás. A térkép alapján volt egy kiszemelt pont, ahol vízre szerettem volna szállni. 1-1,5 óra off-road Suzukival.
Őzek egészen közel, ragadozó madarak, a kajak az autó tetején. Néha pillantás a holtágra, a Rinya maradékára, belvizekből nőtt tavacskákra. Nem igazán ezért jöttem. Elkeseredtem amikor az "órámra" néztem. Egy vadász - féle úrral (neveket sosem jegyzem) környéket ismerővel, horgászatban járatlannal együtt ötlöttük ki a vízre szállás helyét. Egy volt katonai híd a holtág felett.

Kezdődött végre, az immár jól szerelt kormánnyal, hála neked Korvin ST. Mindenféle víznek megvan a maga varázsa, és ez most itt valami egész különleges. Szűk, sekély, áramló víz, növények testközelben, néha küzdelem a továbbhaladás ágak között, felett, keresztül.
Néhol egész kiszélesedik tavacska méretűvé, ilyenkor sekély annyira, hogy keresni kell az egérutakat. Romos, düledező stégek mutatják, hogy valaha jobb idők, vagy elszántabb horgászok járták a vidéket. Apró erecskék, patakocskák érkeznek, újra összeszűkül a holtág. Zeg és zúg, akadók, halmozgás.
Nem fogok méret rekordokat döntögetni, apró körforgókkal próbálkozok. A sodrás van akkora, a víz olyan szűk, hogy rendre a partnál kötök ki, vagy ágak közé sodródok. Most lenne szükség a fogómra, amit ezekre a alkalmakra szántam, ágakhoz horgonyozni.
Újra szélesebb és egyre szelesebb. Néha egészen beborul, kezdek is aggódni kicsit, nyárra öltöztem, még esőkabát se (jellemző). A távolban már épületet is látni, de addig nem evezek. Sajnos a késői indulás szűkre szabta a lehetőségeimet.
Azért egy szép sügér kíváncsi volt rám. Nem sietek vissza élvezem a vizet, a csendet. Tovább dobálok. Apró bosszúság, egy ág kiüti a merítőnyelet a kajakból. Szerencsére úszik, visszaevezek érte. Fejben már a következő alkalmat tervezem, van még km a holtágon bőven.
Hazafelé sohasem annyira sietős, mint mikor a part a víz vonz, így csak-csak megállok Péterhidán, mert idefelé láttam egy-két romos csodát, és most arany-fénynél elidőzök kicsit. A kúria és a vízimalom. Talán sosem volt jobb időkről mesélnek. Én most nem vagyok elégedetlen.

Egy leírás a faluról, tele halakkal.
Őzek egészen közel, ragadozó madarak, a kajak az autó tetején. Néha pillantás a holtágra, a Rinya maradékára, belvizekből nőtt tavacskákra. Nem igazán ezért jöttem. Elkeseredtem amikor az "órámra" néztem. Egy vadász - féle úrral (neveket sosem jegyzem) környéket ismerővel, horgászatban járatlannal együtt ötlöttük ki a vízre szállás helyét. Egy volt katonai híd a holtág felett.
Kezdődött végre, az immár jól szerelt kormánnyal, hála neked Korvin ST. Mindenféle víznek megvan a maga varázsa, és ez most itt valami egész különleges. Szűk, sekély, áramló víz, növények testközelben, néha küzdelem a továbbhaladás ágak között, felett, keresztül.
Néhol egész kiszélesedik tavacska méretűvé, ilyenkor sekély annyira, hogy keresni kell az egérutakat. Romos, düledező stégek mutatják, hogy valaha jobb idők, vagy elszántabb horgászok járták a vidéket. Apró erecskék, patakocskák érkeznek, újra összeszűkül a holtág. Zeg és zúg, akadók, halmozgás.
Nem fogok méret rekordokat döntögetni, apró körforgókkal próbálkozok. A sodrás van akkora, a víz olyan szűk, hogy rendre a partnál kötök ki, vagy ágak közé sodródok. Most lenne szükség a fogómra, amit ezekre a alkalmakra szántam, ágakhoz horgonyozni.
Újra szélesebb és egyre szelesebb. Néha egészen beborul, kezdek is aggódni kicsit, nyárra öltöztem, még esőkabát se (jellemző). A távolban már épületet is látni, de addig nem evezek. Sajnos a késői indulás szűkre szabta a lehetőségeimet.
Azért egy szép sügér kíváncsi volt rám. Nem sietek vissza élvezem a vizet, a csendet. Tovább dobálok. Apró bosszúság, egy ág kiüti a merítőnyelet a kajakból. Szerencsére úszik, visszaevezek érte. Fejben már a következő alkalmat tervezem, van még km a holtágon bőven.
Hazafelé sohasem annyira sietős, mint mikor a part a víz vonz, így csak-csak megállok Péterhidán, mert idefelé láttam egy-két romos csodát, és most arany-fénynél elidőzök kicsit. A kúria és a vízimalom. Talán sosem volt jobb időkről mesélnek. Én most nem vagyok elégedetlen.
Egy leírás a faluról, tele halakkal.
Megjegyzések
Én jelenleg Somogyudvarhelyet fontolgatom. Fekete sügér paradicsom, de szerintem ismét Dráván fogok kikötni. :-)
Ez jó is ötletadó bejegyzés volt. Kinéztem már Én is ezt a részt egy kis kenuzásra, de nem tudtam sokat róla...ez idáig.
Szóval valszeg megjárom Én is Kenuval a közeljövőben.
Lehet hétköznap kéne menni, mert a csóka azt mondta hétvégén intenzíven horgásznak (nehezen hiszem) és nem akarok csukázó dugókon siklani.
Horgászbolt: 20 950 51 56
Közben megtaláltam a katonai hidat, Drávaszentest és a Ferenctelepen átvezető utat. Háháááá!