Dráva ezredszer

Nem tudok betelni vele. A Duna nekem már nagy, fel kell néznem rá. A Dráva folyó a javából, az én léptékem, ha lelassul elterül, ágakra szakad, feljebb kavics-, lent gyönyörű homokpadok. Folyamatosan változik, mutat ezer arcot, rejt titkokat. Barát tud lenni. Testvér. Emberi, írnám, de ez már nem jelent jót. Van ahol több a hal, nagyobb  a sikerélmény, de a környezet kárpótol, és az ismerőknek, olvasóknak így is ad. (Persze az ember pusztít errefelé is, elültet sörös dobozt, és pillepalackot és csontis dobozt,) itt a természet az úr. Még. Remélem marad. Őzekkel, vaddisznókkal rendszeresen találkoztam a töltésen, amíg a partot jártam gyakrabban. Eddig a határ jelleg óvta. Nincs hajó forgalom, motorosok alig. Bárcsak. Gazda kéne neki. Jó gazda. A horgászok egy fajtája. Még gazdaságilag is megérné talán. Ha már mindent így mérünk. Összefogva a horvátokkal. Annyira világvége szegény szeglete ez mindkét országnak.

tovább >>



Megint egy gyönyörű enyhe februári nap, (kilencedike, szerda), amikor nem tudtam megülni, megállni. Hajó az autó tetejére, mást nem kell pakolni, készen várnak minden pillanatban a csomagtartóban. Drávaszabolcs végén még beugrok némi útravalóért a kedvenc boltomba, Breza Market. "Barlen" Barna barátom kanyarodik és áll meg a bordó furgonnal. Meglepetés, rég beszélgettünk. A nap egyre fényesebb. Majd a postás közelít. Kiderül, már lefigyelt a partról (fénykép is készült) és tetszik neki a kajakos horgászat. Nem engedne mást a Dráván. Hát ebben egyetértünk. Már tudom Hegyi Gyulának hívják. Remélem újabb taggal bővül a csapat. Mindenesetre a szerda már bearanyozódott.


Irány a part. Már nem sietek. Hazaértem. Mikor elkészülök, beöltözök, bepakolok a kajakba, két horgász érkezik. Pergettek, eredménytelenül ugyan bizonyos mérce szerint, de mindenki boldog a folyótól, a napsütéstől, ettől az ajándék februári szikrázástól. Vízen, indulás. Először veszem az irányt felfelé. Gondoltam most előbb evezek (munka), utána csorgok (pihenés). Az időt így könnyebb beosztani. Az erőről nem is beszélve. Addig megyek, amíg tart. Partról, túráról ismerős vidék ez.



Alacsony a víz, kint vannak az óriási homokpadok. Gémeket űzök. Nem engednek közel, odébb szállnak, majd bevárnak. A mostanában sokat átkozott kárókatonából is látni, egy pár horgászik. Eredményesebbek? Nekik az életük. Én is dobálgatok, nem túl nagy meggyőződéssel. Ez nem az az idő. Ki tudja. Végül a Feketevíz befolyójáig megyek. (Öt folyam kilométer evezés.) Szemben a homokpadon szendvics, üdítő, séta. (Hogy nem szabad kikötni? Bocsánat.) Előtte még egy kis jégtörés kajakkal. Azért tél van.




 Aztán lassú csorgás vissza. Bevallom, kicsit vontattam a sodrással, és nem kézből, gumihallal, aminek csak a tetején áll ki egy horog. Aztán elszégyelltem magam hamar. Itthon, Magyarországon nem elfogadott. A mai nap fényét úgysem emelheti már semmi. (De. Azért tudná. Halszagú kéz.) Horgászok már vannak. Pár hete még senki, csak a horvát oldalon egy nagyon kitartó. Aztán lassan megérkezek, már látszik a híd, csónakok. Még egy (az egyetlen) rablás az egyik mellett. Legközelebb meglesz. Komótos pakolás, öltözés. Újabb horgászok, újabb semmi, de mosoly, és készség. Remélem ez marad egész évre.
 


Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Ez övön aluli volt. :-)
Tóth Gyuri üzenete…
Már nem kell sokat várni. Nemdebár?
Névtelen üzenete…
Részemről OK. Zöld a lámpa. Jövő héten kiváltom gyorsan az évest a Drávára és feltöltöm a könnyű géppuskám tárját 0.18-as lőszerrel.
A homokpadok mesések. Már most beleremeg a lábam. :-)
Jobban mutatnának a homokszigetek, ha két torpedó pihenne rajtuk.
jaj de izgi.... :-O
Sala üzenete…
Tyűű, de jó. Ideje Nekem is megjelenni a Dráván. Ezek a homokpadok...szép emlékeket idéznek.
Akarom Én is. :)
Névtelen üzenete…
Szombatot nézegetem. Akkor élénkebb lesz az északi szél, de alapvetően melegebb(6-8 fok) lesz, mint a vasárnap. Vasárnap késő délutánra már gyenge kis esőt ír. Most úgy néz ki, hogy szombaton kéne pengetni.

Népszerű bejegyzések