Kupuszina (evezés a téli Dunán)

Céges karácsonyunk Kupuszinán. Miért ne mehetnék kajakkal. A Dunán 40 km. Nem is akkora őrültség, csak annak hangzik. Azért izgulok. 2011 január 2. vasárnap. Mindenesetre bepakoltam mindent, minden esetre. Mohácsra érkezve a papírokat intézni megálltunk. Kiderült rossz helyen. Kiderült a legalkalmasabbtól kértünk útbaigazítást. A MAHART-nál dolgozik, nagy túrázó. Ellát tanácsokkal, térképet kapok. Köszönöm. Nem akarja kedvemet szegni, de a hatóság lehet nem enged, volt már példa, és Szerbiában 55 euró a belépés. Nem szegi. Mohács - Hivatal. Soha eddig még nem léptem át országhatárt vízen. Nem gondoltam, hogy ennyire komoly. Határrendészet, vám, vízi-rendőrség, ÁNTSZ. Egy épületben, séta. Panaszra nincs okom, mindenki készséges. Beöltözés, vízre szállhatok. 



Integetnek. Végre vízen. A hidegtől félek legjobban, de készültem. Megfelelő mennyiségű ruha, lábmelegítő, tea. A láb a kényes mert nem mozog. Meglátjuk. Jó a vízen. Tapsot hallok. A kompkikötő mellett a szálloda ablakában ketten tapsolnak és integetnek. Már megérte, szívet melengető. Lejjebb Lackó öcsém integet és fotóz (csak később derült ki, hogy ő, nem ismertem meg.) Nemsokára elhagyom az utolsó lehorgonyzott uszályt is, és magamra maradok a Dunával. Motorcsónakkal a határig már néhányszor megtettem ezt az utat, nem ismeretlen. Magas a víz, bár apadó, elvétve fél négyzetméteres "jégtáblák" úsznak és koppannak néha a kajakhoz. Hihetetlen a nyugalom. A víz tükörsima, nincs forgalom, nincsenek horgászok. Nincsenek színek. Fekete-fehér a világ a szürke millió árnyalatával. Érzem, a nap megpróbálna meglesni és köszönteni, de a felhők a pára nem engedik. Ragadozó madarak és kormoránok az útitársaim. Folyamatosan evezek a világból is ki tempómmal. A térdem fázik kicsit, a vízhatlan ruhában egyébként izzadok.



Hoztam magammal egy sört, hogy a határátlépést megünnepeljem, de most először, majdnem az út felénél uszályok jelennek meg. Három ukrán hajó egymás után. Bezdán - Hivatal. 



Kikötök, rám fér a mozgás. Séta. Készséges magyarul beszélő határőr. Nagyon lassú ügyintézés. Papírok. Rendőrség is, vám is itt is. 55 euró. Háromnegyed óra. Tea és süti és pisi. Újra vízen. Kesztyűm vizes és hideg, szerencsére nem sokáig. Telefon a hidegtől lemerülőben, kikapcsolom, hogy működjön amikor kell. Több élet, horgászok, motorcsónakok, üdülőtelepek. A végére várni kezdem a végét. Tudom, hogy várnak, otthon várják, hogy megérkezzek, és a mobil nincs bekapcsolva. 


Pedig a vízen a legjobb. Megérkezni is a legjobb. Végig eveztem, mégsem vagyok nagyon fáradt. Az elvégzett munka öröme és világbajnok halászlé Zékónál. Később eredménytelen lékhorgászat. (Végtére is ez egy horgászblog vagy mifene.)    

Megjegyzések

Szigetközi Pecás üzenete…
Nem semmi a téli Dunán ilyet véghezvinni! Gratulálok!!!
Tóth Gyuri üzenete…
Köszönöm. Élvezetes is volt.
jbenyhe üzenete…
Kemény vagy, mint az 5H-s cerka! ;)

Népszerű bejegyzések