A Dráva Túra

   
 

  Sajnos minden véget ér, pedig egyszer a tengerig meg sem állva, csak csorogva nézelődve amíg még lehet, vagy legalább a Dunáig. Talán jövőre mehet. Minden csoda három napig tart. Nekünk ismét sikerült egy kicsit tovább húzni.
   Sajnos nem tudok sok halról beszámolni, egy balfácánról inkább, és ez nem egy különleges drávai madárfaj.
  Időpont: 08. 29. - 09. 03. Az útvonal: Idén először a Mura magyarországi szakasza (45km) is a túránk részévé vált. Indulás Muraszemenyéről, Őrtilos (45km), Vízvár(45,5km), Barcs(39km) utolsó állomás most Szentborbás(19) volt. Engedélyekről, megközelítésről, táborhelyekről és minden egyéb hasznos a  Vidra Portálról .
.
.
.

 Kavicspadon


Az időjárás az utóbbi években a mi oldalunkon, utazás alatt még egy kis eső, aztán nyár. Halkan mondom, ez a nyár kezd ijesztővé válni. Az éjszakák már hűvösek voltak, harmatos reggelek, víz feletti pára, de ahogy a nap kibújt..... Mindent takargatni kell, hosszú nadrág, hosszú ujjú ing, a faktorok nem segítenek. Jövőre már valami ajak ápolót is vinnem kell, annyira nehezen hoztam helyre.
.
.
   Vízvári hajnal, miközben a rablások nyomába eredtem - sikertelenül

   A vízállás nem javult a horgászat szempontjából ideálisra, az indulás előtti napokban újra áradt valamelyest, a Mura végig. Ettől nem tisztult le a víz, zavaros maradt, ami meg is látszott az eredményességünkön. Hol volt már a tavalyi halbőség. Gyakorlatilag nem fogtunk semmi említésre méltót, annak ellenére, hogy idén szinte csak csorogtunk, és minden perc a horgászaté volt, a kavics és homokpadokon eltöltött "pihenőket" leszámítva, amikor a hagyományos petanque bajnokság fordulói zajlottak vérre.
.
.
Szegény balin (1120g) megmentette Mekk Elek horgászcégérét, de megsérült.

   Az első túrám volt a kajakkal. Amúgy is hajlamos vagyok egy hibát többször elkövetni, zöldfülűként aztán halmozom a baklövéseket burleszkbe illő jelenetek során. Két botot szereltem fel, arra gondolván, hogy nem kell műcsalit cserélgetni, két különböző méretű és formájú áll egyszerre rendelkezésemre, gyors váltogatást lehetővé téve. Azt értem el, hogy pergetés közben a part menti ágakba rendszeresen beleakadt a második bot, így ahelyett hogy a horgászattól nőtt volna az adrenalin, a botot kellett mentenem rendszeresen és emelkedett a vérnyomásom. A második naptól ezt a bakit nem követtem el még egyszer, mégis a túra legnagyobb vesztesége a fák alatt ért. Ártatlan helyzetben, besodródtam egy fűzfa ágai közé, a kajakba fektetett bot hirtelen megakadt és kiemelkedett a hajóból, és olyan szerencsétlenül nyúltam érte, tartottam meg, hogy eltört.




   Amikor még kenuból horgásztam, mindig ott volt a kormányos mögöttem, így kizárólag a megfelelő hely felkutatására, és a pontos dobásra koncentrálhattam. A kajakban csorgás közben figyelni kell arra is, hogy hova sodor a folyó, evezővel készenlétben a hely és irányváltoztatásra. Így is megesett velem (ismét burleszk), hogy rosszul mértem fel egy száraz ág vastagságát és távolságát, és kiütött a kajakból. Legalább kipróbáltam a mentőmellényt. Apropó mentőmellény. Az angolnyelvű szakirodalomban PFD (Personal flotation device). Soha nem állhatam, mindig felesleges kötelező teher volt a kenu valamelyik ülése alatt elérhetetlenül. Mivel kötelező, vásárolni kellet, és ha már vásárolni kell, legyen valami használható, és ha már használható, miért ne hordanám?


A Stohlquist horgászok számára fejlesztett mentőmellénye -
zöldben nekem is
.
.
    Kényelmes evezni benne, hasznos helyek fogóknak, ollónak, zseb forgóknak apróságoknak, sőt lehajtva még dolgozni is lehet rajta, annyira merev. Vissza a  nyakig a vízben - hez. Teljesen jó érzés volt a mellényben, hosszúba öltözve lebegni a kajak mellett, számba véve a veszteségeket. Kalap - régi kedvelt darab - hú ott úszik, néhány csapás és elmerül az orrom előtt. Sebaj megúsztam ennyivel. Meg - később vettem észre - egy érfogó, és egy Rapala fogó. Nagyképűen nem rögzítettem őket. Pedig még balatoni tapasztalat, és persze saját bőrömön, elvégre az a legdrágább: mindent kikötni, vagy felszerelni úszóval, bólyával. Mennyivel is úsztam meg?
   A korábbi évek kipróbált helyeit dobáltuk egész álló nap, de a domolykókkal, balinokkal idén nem sikerült közelebbi barátságba kerülni. Még a rávágások is eseményszámba mentek, nem beszélve az egy-két megfogott apró példányról, amiket hiába csókolgattam csak nem segítettek. A veszteségeket fokozva, a sikertelenség egyre vadabb dobásokra sarkallt, meghorgászva extrém helyeket,  jelentős veszteséget okozva körforgó állományomban.


Mura, két bot, kalap, mentőmellény, én
.
   Hevenyészett összegzésként: Kajakban nehezebb az élet, több odafigyelést igényel, hogy megy a víz és nem csak a horgászatra kell koncentrálni. A sebesség, és önállóság messze kárpótol ezért a hátrányért, a kívánt részek újra és újra meghorgászhatóak. Lehorgonyzással ezen a túrán nem kísérleteztem. A felszerelésemnek a sátor kivételével volt helye, sőt. Erről később szeretnék bővebben. Jövőre? Még az idén remélem nem egyszer a vizen talál a felkelő nap (oh my God).



 A heresznyei magaspart előtt

Megjegyzések

FSN üzenete…
interesante espero que me visites por mi blod para seguir en comunicacion y te agregues a mi seguidores y poder visitarte siempre mi blog:
http://blogermaniax.blogspot.com/
http://descargasfrank.blogspot.com/
http://myblogermania.blogspot.com/
Névtelen üzenete…
Hát ez eltört bakker. Ennek hatására kiegészítettem a blogomon a" hajó áttekintését". Még illusztráltam is. :-O
http://atyafipeca.wordpress.com/prowler-13-attekintes/

Népszerű bejegyzések