Valami Amerika

Nem jól indult a vasárnapi peca. Pakolás közben motorzajra lettem figyelmes, és megérkezett. Kint állt a terepjáró és a tréler. Nemsokára autóval család női tagjai is befutottak. Lehetne élcelődni, nem tisztem itt, ismeretlenekkel különösen. Horgászcucc ki, napszemcsi fel, kezdődhet a fíling, amiért már érdemes.  Horgászcélú engedéllyel veretés a Dráván. Nemsokára egy másik motorcsónak is befutott. Apró karbantartás, tovább. Végre én is vízhez jutottam, bár alig kaptam levegőt.

katt a címre

Örömöm kérész életű. Megint közeledett egy motoros, befejezték a horgászatot, a karbantartott pedig két kört tett még, azaz négyszer húzott el mellettem. Tátogtam, mint az a bizonyos balin. Figyelmesek voltak, de ez sem tudta a felháborodásomat csillapítani. Később kiderült, hogy a motorcsónakkal a Dráván című turistacsalogató előadásnak (és valószínűleg zsebpénz keresésnek) vagyok a szenvedő alanya.

Tombol a nyár, Harkány közel és tele, van a nyaraló közönségen még bőr amit lehúzva színesíthetjük a kikapcsolódásukat. Motorcsónakról meglesni az érintetlen természetet. Önmagában abszurd. Harcolni ez ellen a végsőkig! Egy-két horgász a ladikjával és néhány lóerős motorjával nem zavar, bár nem Isten ellen való, hogy kajakozzon mindenki, elvégre a Nemzet Parkja. Annak viszont máshol megvan a helye, - persze ott sem biztos, hogy osztatlan az öröm - hogy nagy teljesítményű, nagy testű, dévid hásszelhófok cirkáljanak. (Leszámítva a szerveket.)  A Duna emiatt már sokszor elviselhetetlen. Erősödő motorzaj, elviselhetetlen motorzaj, hullámok alattam, a partot verik a hullámok, pont ahol horgásznék, benzinbűz, halkuló motorzaj, a mederben lötyögő víz, a benzin szaga még mindig, és még most is tart. ÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Nem hagytam, hogy a rövidre szabott délutánomat teljesen tönkre tegyék. Eveztem keményen, csillapítani a háborgást, szemléltem csendesen, megtalálni a nyugalmat. Ígértem a halaknak, hogy ezen változtatni fogunk. Remélem nem vagyok egyedül.