Épülő közösség

Amikor évekkel ezelőtt útjára indítottam ezt a blogot, egyik nem titkolt szándékom volt, hogy szerveződjön valamiféle kajakos horgász közösség az országban. Arra nem számítottam, hogy hirtelen több száz fős találkozókat kell szervezni Magyarországon, de nagyon sokáig szinte teljesen visszhang nélkül tevékenykedtem, néha csüggedő lelkesedéssel, ami a hullámzó frissüléseken is tetten érhető volt. Ezen a télen kezdek érezni valamiféle áttörést, ami újra szárnyakat ad az építkezésben.
Szerencsémre valaki a közelemben siklóernyőjéből egy Ocean Prowler 13-asba pottyant, így már alkalmanként nem egyedül küzdök a sodrással felfelé, van kivel társalogni - megosztani eddigi monológjaimat - a kajakos horgászatról, tanulni horgászni, megismerni a fényképezésben és videózásban új nézőpontokat, és ha igény merül, tanácsot adni. Megszületett még egy blog, ahol előbb jelent meg a beszámoló közös drávai kiruccanásunkról. Postaládámban az e-mailek növekvő száma is jelzi, hogy lassan alakulunk.




Az újabb közös evezés - horgászat reggel hét órás találkozóval kezdődött a drávaszabolcsi híd alatt. Az időjárás nem ígért verőfényt, de panaszra nem lehetett okunk. Bár már láttuk egymás hajóit, mégis mindig kíváncsisággal szemlélődünk sertepertélünk a szomszédé körül, hogy  a két találkozás közt felmerült kérdésekre válaszok érkezzenek, és vizsgálgassuk a különbségeket igazolást keresve a választásunkra. A pécsi tavon volt szerencsénk korábban együtt evezni, de a puding próbája mégiscsak egy folyó. Nemrégiben egy kérdésre válaszolva írtam, hogy igazán nehéz tanácsot adni kajak ügyben úgy, hogy mindenki csak a sajátját volt szerencsés próbálgatni. Most lassan lehetőségünk nyílik kicsit  kóstolgatni másfelé is. Azt előre kell bocsátanom, hogy az Ocean részleteiben kidolgozottabb. Fém menetek a testbe építve a későbbi "fejlesztésekhez", a vízhatlan rekeszek zárófedelei, a cockpit mind mind átgondoltabb. Az én Tarponom még annak az időnek a terméke, amikor a sorozat gyártott tengeri kajak horgász kiegészítőket kapott, azóta nagy fejlődésen ment keresztül, vagy a fejlődés a kajakon.  A saját ülésemet kényelmesebbnek gondolom, de még nem cseréltünk. Együtt vízre rakni a hajókat - a közös evezésnek ez is egy minősített pozitívuma. Az enyém a hosszabb, nehezebb, és bevallom nem láttam előnyét a mai evezés alatt, Atyafi nem küzdött, hogy irányba maradjon árral szemben sem, pedig még kormánya sincs. Én vagyok aki - még egy kis ideig - jobban ismeri a környéket. "Jó házigazdaként" az irányválasztást Atyafira bíztam, persze kicsit érvelve az általam gondolt mellett, de a legutóbbi post képei alapján nem csak én vágytam arra. A Fekete víz befolyása felé indultunk.  




Nem csalódtunk. Örültem, hogy nem csak engem ejt rabul a folyó. Ez az út megint nem igazán a horgászatról szólt, annak ellenére, hogy a bot, orsó, és műcsali is dolgozott a kezünkben a lapát mellett. Eljön annak az ideje is. (Valaki már napokon belül eltökélten újra neki fog vágni kettőnk közül. Lehet, hogy még én is.) Azt nem mondhatom, hogy a madár sem jár erre, de horgásszal már csak visszaérkezésünkkor találkoztunk. Atyafi hajója teljes fegyverzetben, az enyém nagyon puritánnak tűnik mellette. Fotók, videók, pergetés és öröm. 



Kis pihenő, szendvics, süti a homokpadon. Sajnos mobilon utolér a világ, de a rossz hírek is elvesztik súlyukat ebben a környezetben. Visszafele csorgás és tervezés: mégiscsak jó lenne a horgony, ki kéne próbálni a "drag chain"-t, ami egy nehéz lánc vontatását jelenti az aljzaton, így lassítva a csorgás sebességét ideálisabbá téve a horgászathoz. Holmikormennyithogyan. Aztán kicsit hagyjuk egymást magában, magunkban, a levünkben. Hamar eltelik rövid kirándulásunk. A következőre is várunk szeretettel mindenkit. Halak is jelentkezhetnek.  


Ui.: Videó még mindig nincs nálam. Technikai okok, ördög egyéb.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Én nagyon élveztem. Sajnos a tél kicsit elvett a lóerőkből, de március végére kievezek a világból. Jó kis beszámolót írtál. Balatoni túrában bármikor benne vagyok. Holnap hajnalban a híd alatt leszek. :-)
Tóth Gyuri üzenete…
Az utolsó pillanatig gondoltam megleplek a folyón, de téli gumit még nem raktam a Suzukira (már nem is fogok), és a gyerkőcök is betegecskék. Most én sárgulok.
Tóth Gyuri üzenete…
Helyes sorrend: Gyerkőcök, Suzuki.
Névtelen üzenete…
A Dráva megvár. El kéne menni a Dunára, mert a téli Dráva siralmas!
Halügyileg. :-)
Jövő szombaton ráérek. Nézz be blogra! Fent van a mai nap.

Népszerű bejegyzések